Black Sheep – Kapca

Jelentés: Budapesten kívül is van élet!!

Ha a szegedi étel lenne a kérdés azt hiszem, rögvest rácsapnánk, hogy halászlé. Igen, a hosszú évek során kifejlesztett, és az óta is nagy műgonddal készülő halászléről méltán híres a napfénynek városa.

Ez az írás azonban hamburgerről szól. Egy olyan hamburgerről, amely az ország bármely pontján megállná a helyét. Történt ugyanis, hogy Szegeden is egyre több a minőségi Hamburgereket alkotó (mert ezek bizony alkotások) burgerező.

Öröm látni, hogy igenis van igény a minőségre, és szorgos kezek által nap, mint nap olyan helyek emelkednek kik, amelyek újítanak. Igen!

Történik ez egy olyan országban ahol évtizedekig a sablon volt, és semmi más. Azt mondják a helyiek, hogy a tiszai nagy ciánszennyeződés után a folyó ismét kezd magára találni. Az élet kezd visszarendeződni a kicsiny élőlényektől a nagy szürkeharcsáig.

Valahogy így képzelem el a mai magyar valóságot az ételkészítés terén. Jönnek a mindenféle korú emberek és főznek, sütnek, és ami nagyon jó, nem törődnek semmivel és senkivel, és íme, napról napra gomba számra emelkednek ki látogatottabbnál látogatottabb helyek, és ízletesebbnél ízletesebb ételek.

A minőségi hamburgert hajszolva, sokszor elsiklunk olyan tények fölött, hogy milyen hangsúlyt fektetnek az arányokra a készítők. Az apró részletek teszik tökéletessé a műalkotást, de azért az sem mindegy, hogy a buci mennyire telepszik rá a húsra. Azt hiszem nem túlzás kijelentenem, hogy a Black Cab megalkotta számomra (osztják még a véleményem páran) a tökéletes arányokkal rendelkező burgert.

A látszólagos bőség zavarában sokszor nehéz olyan helyet találni, ami újdonságot és egyben minőséget is nyújt számunkra. A belvárosban a Dob utcán barangolva botlottunk bele egy hangulatos kis helybe a STIKA-ba.

A Dumaszínházba nem feltétlenül enni megy az ember, mert hát ugye veszélyes üzem tele szájjal röhögni, de én szeretek kockáztatni szóval, ha már ott voltam és még burger is szerepelt az étlapon én bizony belevágtam.

Ha az ember fia a város központjában lakik, óhatatlanul belebotlik a Király utca nyüzsgő kavalkádjába. Na pont ez az az utca, amiről mindenkinek van valamilyen élménye, legyen az jó vagy rossz. A Király utca buli, vagy szórakozóhelyek szempontjából szinte kikerülhetetlen, mint a Deák tér felőli végében tanyázó hajlékonyak, akik automatikus ajtózárást vonnak maguk után a kocsiban a piros lámpánál történő várakozásnál.

Az egyszeri városlakó (tapasztalataim szerint) úgy vágyik a zöldbe, mint jó munkásember reggelire a kőműves actimelre. Így voltunk ezzel mi is, így amikor megneszeltük, hogy a Liget nem túl nagy választékában elhelyezkedő, de régóta tündöklő, már már kultikusnak számító helye megnyitotta kapuit, egyből felkerekedtünk barátostul, babakocsistul, feleségestül, barátnőstül mindenestül, hogy meglátogassuk a Pántlikát.

Miután a Nagy Futam keretében megnéztük a város szívében körözgető Formula–1-es autókat, úgy éreztük, hogy már csak egy hamburger hiányzik eme remek nap tökéletes zárásaként, és a Kandalló Pub felé vettük az irányt. 

A Ring Café hamburgeréről több helyen írtak már előttünk, sőt egy blogon a dobogó legfelső fokára is felkerült. Mivel azt hallottam, hogy újra elfoglalták a gasztronómia élvonalában őket megillető helyet (na meg persze Tibor barátom javaslatára), végre elérkezettnek láttam az időt egy tesztelésre. Mert én úgyis csak a saját ízlelőbimbóimnak hiszek. 

A Nyócker, Rákóczi tér, Droszt szavak édes hármasára sokaknak még a mai napig a kétes szépségű és egészségi állapotú, extrém spotokat kedvelő adrenalin függők kockázati mértékéhez hasonlító egész életre szóló, maradandó „élményeket” kínáló örömlányok juthatnak az eszébe. Ám a Droszt Büfé esetében most nem erről lesz szó, de a szaftosan lucskos élvezetek garantáltak, sőt még az egészségi állapotunk miatt sem kell többé aggódnunk.

Van az a mondás, hogy evés közben jön meg az étvágy, hát esetünkben, most ivás közben jött meg. Történt ugyanis, hogy a kiadós edzés után, mert hát mivel foglalkozzon az ember a nyóckerben, ha nem önvédelemmel – hozzátenném, hogy a kerület „régi fénye”, mikor még fényes nappal is csak rendőri kísérettel mert közlekedni az ember bizonyos utcákban, sokat kopott – Mesterünk tanácsára átbattyogtunk a Rákóczi téri Vásárcsarnok tőszomszédságában található csehországi apró sörház termékeit folyton hűvösen csapon tartó autentikus kis sörözőbe (Bohémia Söröző).

Ismeritek a folyosópletykákhoz hasonlóan terjedő mendemondákat, meg az olyan személyeket, akik ismernek olyat, aki hallott már olyanról, akinek az ismerőse már járt a kiszemelt helyen. Hát körülbelül én is így hallottam először a Rendelő Resto &Bar-ról, ami a cégér szerint 2013 óta létezik, de egy jó honlapot még nem sikerült összehozniuk. Természetesen Facebook profillal rendelkeznek, de ha előzetesen szerettem volna kicsit tájékozódni a kínálatról, akkor úgy jártam volna, mint jómagam a mozgólépcsővel egy bizonytalan pillanatomban, szóval igencsak rosszul.

Ennek ellenére egy vasárnapi délutánon nagy reményekkel vágtunk bele egy újabb hódításba, ha már forradalom van itt Magyarországon és nem csak burgerek terén, hanem jóformán minden téren. Ezt én is csak úgy hallottam.

A Rendelő elhelyezkedéséből adódóan rém könnyen elérhető. A Blaha Lujza térről pár lépés és már ott is vagyunk. Még pontosabban a Corvin terasz bejáratával majdnem szemben keressük, a Somogyi utcában.

A Rendelőbe lépve megcsapott minket az a jól ismert kórház szag, na jó nem, de az azért elég vicces lett volna. A berendezések hűen tükrözték vissza a magyar egészségügy jelenlegi és egyben az 1970-es évek szintjén lévő állapotát, azzal a különbséggel, hogy szemmel láthatóan sokkal nagyobb volt a rend és a tisztaság. Mókás volt a különböző orvosi ketyerék és műtős világító berendezések között üldögélni, de hogy melyik művész moziból bontották el a székeket és azok hogy harmonizálnak egy rendelővel, azt már végképp nem tudom, de kényelmesnek nagyon kényelmesek voltak. A pult mögött a falon mulatságos orvosi szakzsargon - mint pl. beöntések - mögé bújtatva szerepelt az ital kínálat. A fenti szinten nagy kivetítő a közös baráti meccsnézések és kollektív lerészegedések elengedhetetlen kellékeként mosolygott vissza ránk. Az emeleten található a mosdó is, ami külön vicces, mert évek óta nem láttam már azt a gusztustalan zöld vízhatlan festéket felette a piros csíkkal és a fehérre meszelt többi résszel, ami annó a kórházon kívül számos háztartásban volt fellelhető, legalábbis ott, ahonnan én származom. A piszoár is az a nagy búra alakú, amiben még van anyag rendesen. Csoda, hogy a falból ki nem szakad. Természetesen a retró kórház hangulat ellenére abszolút tisztaság van, és minden szükséges kellék is az ember rendelkezésére áll.

A kiszolgálás olyan, amilyennek lennie kellene mindenhol. A felszolgáló hölgy végtelenül kedves, mosolygós és nagyon figyelmes. Az étlapokat a Nagymamánál is fellelhető konyhaszekrény csodából varázsolja elő, melyek viccesen sürgősségi ellátásra feljogosító receptszerű valaminek néznek ki. Első ránézésre annyira azért nem egyszerű megtalálni rajtuk a burgereket, de tervben van (lehet hasonlóan, mint a honlap) a burger kínálat növelése, megreformálása.

A burgerek megérkezéséig két pofa sörrel hangolódunk, amit a kiírásnak megfelelően tényleg beöntünk a szervezetünkbe, szerencsére nem orvosi értelemben. A társaság hölgy tagja egy nagy befőttes üvegben

kapja a házi készítésű limonádét. Szerintem vicces, de erről eltérőek a vélemények, az biztos, hogy a kor elvárásainak megfelelően abszolút környezetbarát.