A Nyócker, Rákóczi tér, Droszt szavak édes hármasára sokaknak még a mai napig a kétes szépségű és egészségi állapotú, extrém spotokat kedvelő adrenalin függők kockázati mértékéhez hasonlító egész életre szóló, maradandó „élményeket” kínáló örömlányok juthatnak az eszébe. Ám a Droszt Büfé esetében most nem erről lesz szó, de a szaftosan lucskos élvezetek garantáltak, sőt még az egészségi állapotunk miatt sem kell többé aggódnunk.

Van az a mondás, hogy evés közben jön meg az étvágy, hát esetünkben, most ivás közben jött meg. Történt ugyanis, hogy a kiadós edzés után, mert hát mivel foglalkozzon az ember a nyóckerben, ha nem önvédelemmel – hozzátenném, hogy a kerület „régi fénye”, mikor még fényes nappal is csak rendőri kísérettel mert közlekedni az ember bizonyos utcákban, sokat kopott – Mesterünk tanácsára átbattyogtunk a Rákóczi téri Vásárcsarnok tőszomszédságában található csehországi apró sörház termékeit folyton hűvösen csapon tartó autentikus kis sörözőbe (Bohémia Söröző).

Itt jegyezném meg, hogy a tervezőt, aki a 4-es metró Rákóczi téri földfelszíni megállóját kitalálta jó időre bezárnám a Való Világ agyhalottjai közé, hogy megtudja mi az az igazi szenvedés, ha már nekünk nap, mit nap el kell szenvednünk azt a vizuális erőszakot, amit ránk hagyott.

Egy-két korsó kellemesen üdítő sörci és gyomrunk masszív, kérlelhetetlen morgolódásának hatására betértünk, vagy mondhatnánk azt is, hogy átléptünk – nem is értem miért nem ütöttek egy ajtót a falon, az lenne ám az igazi szimbiózis – az aprócska, ám annál kellemesebb hangulatot és illatokat árasztó Droszt Büfébe.

A szemünknek sokáig nem kellett befogadnia a látványt mivel tényleg egy büfébe kerültünk, ami egy szoba nagyságú helynek felelt meg. A mennyezeten retró hangulat kiváltására is alkalmas újságok díszelegnek.

Bal oldalt a pult és mögötte a látványkonyha található, míg vele szemben a falon a hambi kínálat, különböző fotókkal megspékelve. Itt végig egy tükör található, kis könyöklővel, mely elé állva nem csak az ízlelőbimbóinkkal, de a szemünkkel is élvezhetjük – mint egy ügyesen kialakított hálószobában – az S.O.S burgerfranciát.

A személyzet, aki egy végtelenül türelmes hölgy személyéből állt, záróra felé közeledve is olyan készségesen vette fel a rendelésünket, mintha most kezdte volna a műszakot a Drosztban és nem a droszton.

A barátom legszívesebben a falra erősített mágneses késtartón lévő bökővel készített volna elő engem egy kiadós hamburger alapanyagnak, mert úgy érezte, hogy a kérdéseim negatívan befolyásolják a hambik elkészültét, de a hölgy csak tette a dolgát és halvány mosollyal a szája szélén minden kérdésemre válaszolt és ripsz-ropsz elénk varázsolta a dupla sajtburgereket baconnal turbózva.

A készítés teljes folyamatát végigkövethettük a buci pirításától kezdve a hús átsütésén át az összeszerelésig. Csorgott a nyálunk rendesen, na. A buci kellemes szezámos, a hús fix beszállítótól előre fűszerezetten, úgymond összeszerelve érkezik, ami garanciát jelenthet az állandó minőségre. A húspogácsák 15 dekás kiszerelésben landoltak a platnin és fejenként kettő ugrott fejest a bucikba, csak férfiak vagyunk vagy mi a fene.

Ezen kívül volt még a hambiban minden ami kell, saláta, uborka, paradicsom, szószok, tulajdonképpen azt tesznek bele, amit csak kérünk. A bacon már csak hab volt a tortán.

A vékonyabb kivitelű húspogácsának hála sikerült úgy betolni az egészet, hogy utána nem úgy néztem ki, mint egy vietnámi csüngő hasú disznó, ami épp a vályúból mászott ki. Ezért az egész kombinációért fizettünk 1200 Ft-ot, most komolyan, kicsit azért meg is mosolyogtuk. A kínálat 320 Ft-tól kezdődik 1900 Ft környékén áll meg plusz az extrák.

Tekintve, hogy kicsit késve érkeztünk a házi készítésű chips burgonyáról lemaradtunk, de kipróbálásra mindenképpen ajánlott. Azon kívül, hogy bucira zabáltuk magunkat, a kielégülés is megtörtént, legalábbis gyomorügyileg, a pillangók aznap este nem kerültek elő.

Fontos még egy dolgot megemlítenem. Akinek olyan perverz vágyai lennének, vagy egyszerűen csak Dévényi Tibi bácsi pöttyös labdájának elgurulása óta arról álmodozik, hogy burgert nevezzenek el róla és szeretne felkerülni az étlapra, annak nem kell mást tennie, mint jó sokat eljárni a Drosztba, összehaverkodni a főnivel és már mehet is fel az étlapra. Persze, ez lehet, hogy nem ilyen egyszerű, de sikerült a „Dani kedvence” kitalálójával megismerkedni, és végigkövetni eme kreáció létrejöttét, aminek a története pont így ment végbe. Mint kiderült „beépített” ember mind a Büfében, mind a sörözőben, szóval ne felejtsétek a hírnévhez vezető út sörökkel és burgerekkel van kikövezve.

Végszóként, hogy Gengszter Zoltán klasszikusát idézzem a nyóckerben burger fronton „törünk fel, mint a kib@szott higany!” szóval mindenki figyelmezzen!

A blogban közölt tények, adatok, információk a teljesség igénye nélkül tapasztalás útján keletkeztek és abszolút bővelkednek szubjektív elemekben. A közölt adatok nem szolgálnak se pozitív, se negatív jellegű marketing célokat. Az ételekhez térítés ellenében – és itt semmilyen természetbeni juttatás nem jöhet szóba – jutottunk hozzá.

Ne maradj le az újdonságokról, kövesd a WeEat oldalát a Facebook, segítségével!

A beszámolót Bandi burgerista készítette.